Kijárási korlátozás, távoktatás, kerékpározás

A Fehérvár Cycling Team tagjai rendszeresen blogolnak a versenyeken kívül más a sporthoz kapcsolódó témákban is, ezúttal Hideg Nóritól olvashatjátok, hogy milyen egyetemistaként távoktatásban tanulni és mellette kerékpározni.

 

Egy borongós márciusi szerdán épp ápolástan gyakorlaton ültem, amikor jött a hír, hogy akkor innentől távoktatás lesz. Az ezt követő hétvégét a barátomnál töltöttük. Főként az időfutam bringa összerakása volt a cél (habár akkor még nem tudtuk, hogy sorra fogják eltörölni a versenyeket). Vasárnap tudtuk meg, hogy keddig ki kell költözni a kollégiumból. Ami végül is egy jó és egy rossz hírt is tartalmazott. Egyrészt a 2 órás vezetést Pécsig, majd vissza. A jó része az volt, hogy a fontos dolgaimat is hazahozhattam.
Először nagyon fura volt újra itthon lenni – elszoktam kicsit tőle. Szeretem a pécsi szobatársaimat, de a saját szobámban mégiscsak más aludni. Visszagondolva nagyon hiányzik a hagyományos oktatás, a biztos vizsgaidőpontok és nem utolsósorban a pécsi hegyek.
Az első távoktatási hét nálunk (is) tavaszi szünettel kezdődött. Azonban az ezt követő két hétben nem kímélt minket az egyetem. Minden nap reggel 9-től délután 3-ig előadásaink voltak. Tanuláson kívül edzéssel töltöttem az időm nagy részét, amit persze nem is bántam. Örültem, hogy sokat ülhettem bringán ebben a jó időben.
Az első héten még kicsit motiváció hiányos voltam. Ezt az sem segítette elő, hogy folyamatosan mondták le az idei versenyeinket. A többiekkel együtt remélem minél előbb elkezdődik a szezon. Hiányzik a csapat, a közös versenyre járás, a közös nevetés és a sok-sok emlék, amit együtt szerezhetnénk.
Most már szerencsére van másra is időm a tanulás és edzés mellett. Ilyenek például a kreatív projektek, olvasás, sütés-főzés, nyelvtanulás, zene vagy akár a kertészkedés. Nem mondom, hogy néha nem csúszik be egy-egy Netflixxel töltött délután-este… De kell a kikapcsolódás is, mielőtt nagyon belemerülnék ebbe a mókuskerékbe.

Igyekszem a lehetőségekhez mérten hasznosan tölteni az időm. Ilyen szempontból szerencsésnek mondhatom a helyzetemet, mert jól érzem magam a házon belül is. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem találkoznék szívesen a barátaimmal, de sajnos ez most nem az az időszak. A mindennapokat persze beárnyékolja, hogy az egyetem semmi konkrétat nem tud mondani a két hét múlva induló vizsgaidőszakról… Szóbeli, írásbeli, vagy, hogy egyáltalán mikor lesznek a vizsgák. Ez egy olyan bizonytalan helyzetbe rakja a hallgatókat, hogy oké, tanulunk rendesen, de mire? Kicsit absztrakt a dolog. A legjobb példa erre a jövőhéten lezajló ápolástan gyakorlati szóbeli vizsga, amiről csütörtökön kaptunk értesítést. Szóval mindent összevetve a felsőbb döntőbíróság kicsit szétszórtnak tűnik ilyen téren, de a tanárok nagyon segítőkészen oldották meg a távoktatást.

Ha jobban belegondolunk, nagy vonalakban pontosan ilyen lehet egy profi kerékpáros élete – a pihenés és az edzés körül forog.

A mostani egyetemista életstílus csak a tanulás tekintetében tér el ettől. Viszont a távoktatás lehetővé tette, hogy nem kell akár 6-8 órákat az iskolapadban tölteni, ami nagy könnyebbséget jelent idő management szempontjából. Ilyen szempontból csak azért bánom a jelenlegi helyzetet, mert a barátommal nem találkozhatok szinte minden nap. Szerencsére ezt tudjuk orvosolni, ezért azt mondanám, hogy összességében jól érzem magam ebben a helyzetben. Ha nem lenne ez a kijárási korlátozás akkor is csak egy-két dolgon változtatnék, de akkor is ugyanígy élném az életemet ahogy most.
Mindemellett várom, hogy minél előbb rendezzenek versenyt és mehessünk végre összemérni az erőnket!

Begin typing your search term above and press enter to search. Press ESC to cancel.

Back To Top